Minden olyan üres. Semmi sem számít. Csak farkastörvények vannak. Amit megtehetek azt megteszem, nem érdekelve hogy ki károsul meg miattam, hogy ki nyomorodik meg, hogy ki pusztul el. Amíg el tudom titkolni, vagy amíg nem ér el engem egy erősebb hatalom, addig mindent szabad.
Csak egy a baj: hogy így bennem valami tönkremegy. És minél több jogsértést követek el mások ellen, annál inkább megromlik bennem ez a valami. Elszakad, majd eltávolodik tőlem. Eleinte hiányzik, majd egyre inkább megszokom, és már észre sem veszem az űrt ami bennem keletkezett. Egy Isten alakú űr maradt bennem, abban pedig már csak egy rongydarab maradt, ami egyszer régen még Isten része volt. Ezt elloptam tőle és tönkretettem. Eltávozott tőlem a Szeretet, a Valóság ismerete és nem tudok többé dönteni arról, hogy mi a jó és mi a méltányos. Megmanipuláltam a saját lelkiismeretemet. Sem érzelmeim, sem tudásom nem tud már elvezetni a helyes úton. Nem találom többé a boldogság útját. Szeretni nem tudok, engem sem szeretnek.
Istenem, költözz vissza belém! Tisztits ki engem! Együtt akarok élni Veled! Semmi sem hiányzik jobban mint Te! Mert Te vagy minden jó ami létezik. Én ezt akarom! Ne menj el mellettem, vegyél föl magadhoz, ne hagyj itt engem egyedül!
Míg fiatalok vagyunk jól tudunk színészkedni, meg tudjuk játszani a kedves, szeretetreméltó, jó embert. Amíg szépek vagyunk, és tele vagyunk friss életerővel, könnyen be tudjuk csapni a legtöbb embert, sőt akár önmagunkat is. De a lehetőségeink, és képességeink is jobbak most a megtisztulásra. Az öregedéssel mind inkább lemeztelenedünk. Egyre kevésbé tudunk majd uralkodni az indulatainkon, ha azok rosszak lesznek; viszont egyre inkább látszódni fog rajtunk a jó, ha az indulataink jók lesznek. Ha hülyülünk öreg korunkra, előtűnnek majd undorító és piszkos dolgaink. Láttál már olyan öregegembert, aki trágár szavakat rakosgat egymás után? Fiatalkorában bizonyosan csak gondolta ezeket, később viszont már nem tudja kontrolálni magát. Én kedves, jóságos öregember akarok majd lenni; erős, igazságos és érzékeny. Most, míg fiatalok vagyunk, most kell megmunkálnunk a szívünket. Nem szabad halogatni, gondolván hogy még egy darabig be tudjuk takargatni a hiányosságainkat. Túl késő lesz ha várunk, egyre nehezebben tudunk majd változni, és egyre inkább kiütközik majd az igazi énünk. Halálunk után pedig jön a számadás. Nem azért, mintha Isten büntetni akarna, csak egyszerűen minden megy a maga által választott megfelelő helyre; amiből van, amivé vált, és akihez kívánkozik. Jó a jóhoz, rossz a rosszhoz.
Ó Uram! Mi lesz velünk, ha elenyészik életünk. Ha már nem tart össze bennünket akaratunk, ha szétmállanak gondolataink, érzelmeink pedig eltűnnek. Mi lesz ha elvész életünk? Ha testünk elpusztul, lelkünkel egyetemben?
Nem marad más, csak a szellem, melyet kaptunk Tőled megőrzésre és nyereségre.
Szellemünk, amely visszamegy Hozzád. De ha ellopjuk, és igaztalanná tesszük, örökké elszakítjuk Tőled.
Teremtő Istenem! Csak Te tudod visszaadni életünk! Hiszem hogy újra érezni fogjuk a legnagyobb csodát, a legnagyobb ajándékot: Akaratunk, gondolataink szabadságát, érzelmeink tiszta szárnyalását.
A halál a Te műtőasztalod, vigyen el belőlünk mindent ami rossz. Hadd maradjon csak az, ami tiszta.
Ha majd végre feltámadva élünk, nem lesz több bűn, kétség, gyász, kísértés. A testünk is tökéletesen fog működni minden hiba nélkül, és nem lesz semmi ami megtámadhatná, így fájdalom nem lesz, csak jó érzések. Nagyon szépek leszünk. Az érzelmeink is tökéletesen egészségesek lesznek. A gondolkodásunk tiszta és ép. Nagyon okosak is leszünk, és önálló akaratunk által nagy dolgokat fogunk tenni.
Életünket így adod majd vissza.
Szabadon, de mindig Veled leszünk, és szívünkből, örökké dicsérünk.
Így legyen!
Istenszerető 