Ma sokan úgy gondolják, hogy csak az lehet igazi szeretet, amiért az ember viszonzást vár. Minden más eset megmagyarázhatatlan, így értelmetlen a számukra.
Önző világunkban jogosnak és logikusnak mondják az önzést, de eredetileg ez nem így lenne. Attól fél az ember: ha önzetlen lesz, akkor mások ki fogják használni; ha ad akkor szegényebb lesz, mert nem kapja vissza. Ezért a hitetlen számára értelmetlenné válik az egész szeretet-téma. A vallásos ember számára pedig egy jövőben megtérülő befektetést jelent. De ez nem kellene, hogy egy üzleti kérdés legyen! A jóság jutalma önmaga, maga a Jóság; mert eleve magában hordozza az ő jutalmát, azaz az Istennel való közösséget, a Jósághoz való tartozást. Ennél nagyobb nyereséget vagy jutalmat, nem remélhet senki, mert ez azt jelenti, hogy az ő szelleme az Úrnál van, így őmaga is a Jóság része tehát. Nagyobb jót nem lehet mondani, mert a Jó az jó. Minden ép lény erre vágyik. Isten a Jó, a Szeretet, a Tökéletesség maga. Ami rossz, az nem Ő. Ez egyszerű. Ha azt mondod, hogy te nem vagy hívő azt értem, de a Jó csak kell neked? Na Őt szokták ilyen néven is emlegetni, hogy: “Isten”.
Alig találni ma nemeslelkű, önzetlen embert. Nem arról beszélek, hogy az embernek esztelenül kéne osztogatnia és jótékonykodnia. A bűnösnek például nem segítenék azért, hogy még jobban bűnözhessen; csakis azért, hogy megtérjen, éljen és szeressen. Úgyhogy azt nem is szabadna senkinek sem a fejéhez vágni ha maga dönti el, hogy kinek és mikor segít. Pedig bizonyos embereknek kedvenc számonkérési stratégiája ez még Istennel szemben is. Viszont ha valakinek lehetősége van segíteni másoknak, és nem teszi meg holott ez neki semmibe sem kerül, ez biztos hogy bűn. Ha szerethetne de nem szeret, ha adhatna de nem ad, ezzel ő veszít a legtöbbet. Hogy milyen segítség gazdagít valójában, azt nem mindig látja jól a szükségben levő, de persze a túlbuzgó segítő sem feltétlen.
Nem teljesen igaz, hogy a szeretet alapja az önszeretet. Pontosabban szólva csak bizonyos értelemben igaz. Ez csak a mércéje, az összehasonlítási alap. Vajon ugyanúgy bánsz-e másokkal is mint magaddal? Továbbá a lehetőséget adja meg a létezésre és mások szeretésére. Ezenkívül pedig az önszeretet is része, a teljes szeretetnek. Szóval minden szeretet alapja, Isten szeretete. Azért képes az ember szeretni, mert van Valaki aki őt már előbb szerette.
A szeretet két irányba ható cselekedet. Az ajándékozót ugyanúgy gazdagítja mint a célszemélyt. Sőt az ajándékozó számára sokkal fontosabb, mert ez által megszereti a megajándékozottat. (Szeretni pedig, — mint tudjuk, — a legjobb dolog a világon.) Nem pedig fordítva, hiszen a megajándékozottra nem biztos hogy ilyen hatással van. De a megfelelő ajándék, azért elvégzi a munkáját a megajándékozottban is.
Istenszerető 