- Szeretni magamat, hogy jól érezzem magam. Ettől még tönkre is mehetek, hiszen az érzékeink és érzelmeink már rég nem működnek tökéletesen, noha eredetileg azért vannak, hogy vezessenek minket.
- Szeretni magamat, hogy élhessek. Ennek megfelelően táplálni, védelmezni és működtetni magamat.
- Szeretni azt, aki engem szeret. Tehát általa, is valójában önmagammal tenni jót.
- Szeretni magamat azért, hogy legyen lehetőségem másokat szeretni. (Itt kezd másokért dolgozni a szeretet.)
- Szeretetet tanulni és elfogadni. Hogy képes legyek a jó dolgok cselekvésére.
- Szeretni valakit viszonzás elvárása nélkül. Tehát vele tenni jót. (A gyakorlatban itt kezd megvalósulni az önzetlen szeretet.)
- Szeretni azt, aki szeret másokat. Tehát rajta keresztül jót tenni az emberekkel. (Ez már lehetőséget ad rá, hogy továbbadódjon a szeretet.)
- Szeretni azokat, akik a jó embereket szeretik. (Itt már biztosítva van, hogy a jószándék valóban jó célokat szolgál.)
- Szeretni azokat, akik képesek úgy szeretni a rossz embereket is, hogy azok jó emberekké váljanak. (Ezzel, egy szeretetfolyamot szolgálunk amelynek soha sincs végre.)
- Szeretni azokat, akik még nem tudnak szeretni, hogy ők is képessé váljanak erre. (Így már személyesen és közvetlenül megmentünk másokat a rossztól.)
- Úgy tanítani az embereket a szeretetre, hogy képessé váljanak, nem csak másokkal jót tenni, de a valódi Szeretetet továbbadni és tanítani is. (Ezzel, közvetlen szeretetfolyam-elindítóvá válhatunk.)
- Szeretni Istent, és így szeretni és elfogadni mindent ami Benne van és Tőle származik. Mert mindez jó. (A legjobb nekünk, és mindenki másnak is.)
Ezt a listát többféleképpen fel lehetne állítani, több–kevesebb pontban összefoglalva. Azt például nem jelöltem, mikortól van az, hogy az ember már nem azért próbál szeretni, hogy jónak érezze magát. Ez, és az ellenkezője is, szinte bárhol hozzákapcsolódhat a cselekedeteihez. Jól megfigyelhető azonban egy érési folyamat, — a csecsemőkortól: 1.-3., gyermeki: 4.-6., fiatalkori: 7.-9., majd később az érett felnőttkori: 10.-12. viszonyulásban — a szeretet indítékaiban. Mindeme korokat természeresen nem szószerint értelmezve.
Istenszerető 