Lelki szeretet indítékai: viszonyulás, helyzet és tulajdonság alapján.
Az ábra felfogható úgy, mint egy ember viszonyulásai más emberekhez; vagy úgy is, mintha azt mutatná, hogy az emberek általában milyen okok miatt viszonyulnak kedvesen és jóindulattal mások felé. A buborékok mérete nem feltétlenül jellemző, csak egy példa. (Sőt, a láthatóság miatt direkt torzított is.) Az elhelyezkedésüket pedig nem is igazán lehet így két dimenzióban megfelelően ábrázolni, hiszen lehetnének még több helyen is metszetei a halmazoknak.
Ezek leginkább érzelmi alapú kategóriák, erkölcsileg nem minősítenek. Állatokban is megfigyelhetőek. Leginkább az egyén (egyed) és a faj fenntartását szolgálják. Jószándékú (altruista) megnyilvánulások. Nem ezeknek a dolgoknak a kívánásáról, és nem is ezen személyek kihasználásáról van szó; hanem az ezeket birtoklók támogatásáról, szeretéséről. Valamilyen módon megtérülnek, vagy a megtérülés érzetét keltik a cselekvőben, ezért nem tekinthetőek teljesen önzetlen megnyilvánulásnak. Tehát valódi szeretetről van szó, de olyan szeretetről ami pszichikai (vagyis lelki) indíttatású. Létezik a szellemi, isteni erkölcs alapú jóindulat, vagyis szeretet is, de most nem erről írok, hanem az érzelmek, ösztönök, szokások által vezérelt indítékokról. De még a józan elgondolás útján választott tudatos (számításon alapuló) döntések is ide tartoznak. Ugyanezen dolgok ellenszenvet is kiválthatnak. Többféle indíték egyszerre irányíthatja a cselekvőt, gyakran úgy is, hogy némely motiváló tényező épp negatív módon érvényesül. Aki érzelmibb beállítottságú, (vagy aki éppen szerelmes,) abban akár az összes kategória egyszerre is működhet, akár egyetlen személy felé is. Valamilyen mértékben mindegyikünket irányítják mindezek, mert ezen dolgok összességén alapul az emberi természet minden viszonyulása és cselekvése. Beszürkítettem annak leírását, ha valakiből ellenszenvet, vagy rosszindulatot vált ki a másik helyzete vagy tulajdonsága.
• A jó helyzetben levők szeretete: Erősítése, gazdagítása, tisztelete azoknak, akik már birtokolnak jó tulajdonságokat, vagy előnyös helyzetben vannak. Szép, ép, egészséges, erős, okos, nagy, gazdag, vagy tökéletesnek képzelt személyek, állatok, dolgok vagy akár eszmék megbecsülése, gazdagítása, sikerének biztosítása, védelme. Az ilyen személyekhez, egyedekhez való ösztönös vonzalom vagy tudatos ragaszkodás. Ez nagyon gyakori, hiszen ki ne kötődne a jó dolgokhoz és az azokat birtoklókhoz. Van, akiben azonban túl nagy a féltékenység vagy az irigység, és az ilyen inkább ellenszenvet érez a jó tulajdonságokkal vagy állapottal megáldottak iránt.
• A fiatalok szeretete: Utódok, gyermekek, állatkölykök és kis méretű lények szeretete, ösztönös védelme, táplálása, támogatása. A gyermeki báj jóindulatot vált ki. Gyakran megfigyelhető pl. hogy egy állat, a neki egyébként ellenséges állatfaj kölykét pátyolgatja. Van, aki lenézi és értéktelenek tartja a kicsi, gyenge, erőtlen lényeket. Az ilyen nem néz a jövőre, csak a saját pillanatnyi hasznát veszi figyelembe.
• Könyörületes szeretet: Az elesett, gyenge, beteg lények, öregek és védekezésre képtelenek (pl. fiatalok vagy csapdába jutottak) szeretete. A velük való kegyes, kíméletes, segítő bánásmód. Az ő felemelésüket, megóvásukat célzó tudatos vagy ösztönös viselkedés. Lehet valóban önzetlen és felsőbbrendű indítéka is; de sok esetben benne van a megtérülés reményre a cselekvő számára. Ha másért nem, hát azért, hogy a cselekvő jónak érezhesse, gondolhassa magát. Ez nem rossz, hiszen így működik a világ, de van ennél jobb indíték is. A könyörület, meglehetősen emberi tulajdonság. A természetes világban ritkában van jelen ez a szeretet, de azért előfordul. Gyakoribb inkább az ellenkezője, miszerint a “selejtet” és kiszolgáltatottat, el kell pusztítani, el kell fogyasztani, fel kell használni a nemesebbnek tartott egyén/egyed céljai érdekéében.
• Rokonszeretet: A cselekvővel való (vélt vagy valós) hasonlóság alapján működő szeretet, jóindulat. Nagyon nagy mértékben ösztönös. Valójában nem kell hozzá vérrokoni kapcsolat, elég valamely hasonlónak tartott tulajdonság. A rendszertani hasonlóság adhat neki indítékot. Rokonok között már a hasonlóság tudata is nagyon erős kötőerő, még ha valójában nem is hasonlóak sem testileg sem lelkileg. Természetes világunkban talán ez a leggyakoribb indíték; főleg ha ez a rokon történetesen a saját gyermeket jelenti, és pláne ha ez a gyermek még fiatal is. Persze előfordul hogy valakiben ez a családi-, rokonszeretet nem nagyon működik, pl. a kevésbé érzelmi, tudatosabb emberben, vagy ha valamely ok miatt csökken a vonzalom. (Ennek ellenére lehet hogy tökéletesen ellátja pl. szülői feladatát a kötelességtudata vagy hite miatt; bár így könnyen hiányozhat belőle a melegség.) Meglehetősen ritka hogy negatív hatást váltson ki a hasonló ember, de féltékenység vagy irigység miatt ez is előfordul.
• Azonos csoporthoz tartozók iránti szeretet: Táplálhatja a hasonló érdeklődésűekhez való vonzódás, összefogás egy ügy miatt, nemzeti érzés, betyárbecsület, vagy bármilyen érdekközösség. Az emberi társadalom, a család és bármely csoport fontos összetartó ereje. Egy nyáj vagy egy horda létezését biztosítja ez az összefogás. Eme szeretet hiánya erősen ön- és közösségromboló jellegű.
• A másmilyenek, a különlegesek, az egyéniségek szeretete: Alapvonzalom az ellenkező neműekhez, a messziről jött és különlegesnek tartott, vagy furcsa emberek, állatok, növények, tárgyak tisztelete és megbecsülése, megajándékozása. A természetes kíváncsiság próba elé állítja az embert a másmilyenekkel szemben; szeretne tőlük kapni valami olyant, amit eddig még nem ismert vagy nem birtokolt; és vágyik rá, hogy ennek a különlegességnek ő is alkotó és gyarapító része lehessen. Aki nagyon be van tokosodva önmagába vagy a hasonlók közzé, az nem tudja értékelni a másféle embereket, és gyakran ellenségesen gondolkodik róluk. Benne lehet a félelem az ismeretlentől, tartózkodás az idegentől.
• Más csoporthoz tartozók iránti szeretet: Nem gondolnám, hogy ez önmagában túlságosan gyakori indíték lenne a természetes jószándékra. Viszont meglehetősen gyakran megjelenhet úgy mint idegengyűlölet, főleg ha amazok még tulajdonságaikban is eltérőek.
• Alkotásink, segítettjeink szeretete: Amit alkotunk, aminek a fejlődését elősegítjük, akit táplálunk, nevelünk, megmentünk, vagy bármi más módon jót cselekszünk vele; azt megszeretjük. Ha egy növénykét gondozunk, sajátunknak érezzük. Ha egy gyermeket fogadunk örökbe és őt neveljük, egyre inkább felelőséget érzünk iránta. Ha egy verset írunk, nagyon meg tudjuk kedvelni. Ezek a dolgok felemelnek bennünket, kicsit az atyjának/szülőjének érezhetjük magunkat mindannak akivel/amivel ilyen módon kapcsolatba kerülünk. Az altruizmus öngerjesztővé válik bennünk. De ez nem azonos a gyermekek szeretetével, és az érzelmi alapú könyörületes szeretettel sem; itt a saját cselekvés kezdi el munkálni a vonzalmat, amely egyébként már könnyen formálható isteni szeretetté is. Ebbe több mindent belerakunk magunkból: elhatározást, odaszánást, tudást, képességet, érzelmeket, időt, stb. Ez már egy folyamat eredményeként, munkával jön létre; nem úgy mint a többi ami eleve adott. Persze itt is előfordul, hogy valaki hűtlenül, kényszerből vagy önző számításból teszi mindezeket. Ő, ha nagyon makacs, nem kezdi el megszeretni azt akivel/amivel foglalkozik.
Istenszerető 