Egy vidéki állomáson,
szeles, téli délutánon,
magas, kopassz fák alatt,
hallgattam, mit a szél szavalt.
Szomorúan, egyedül,
de vidáman legbelül:
Különleges éneket | dúdolnak a fák,
Ágak közt haladva, | a szél új dalt talált.
Titokzatos szélvész | süvíti neked,
Azt hogy Krisztus mindig, | örökké veled.
Átröpül a légen | Annak ereje,
Mindig veled van az | Ő szeretete.
Megvidámít téged, | jelenlétével,
És betölti szíved, | kijelentéssel.
Istenszerető 